22 éves fogyás történetek. Lehetetlen a fogyás?
Alultápláltságot jelent.
Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat! A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.
Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!
Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat! A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.
Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened! Az egészséged közvetlen veszélyben van.
Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened! Felépülése során elhatározta, újra fittnek és erősnek szeretné érezni magát, és addig nem adja fel, míg ez nem sikerül. Hét évvel később, ma ezren követik az Instagramon, ahol beszámolt eddig megtett útja minden részéről.
Sophie ma már személyi edzőnek tanul, de tudását szívesen megosztja, ugyanis meggyőződése, 22 éves fogyás történetek a kiegyensúlyozott, kielégítő táplálkozás és a rendszeres mozgás mindenki számára nélkülözhetetlen. Sophie fogyástörténete Korábban a fiatal nő állandóan utálta az alakját, így egyik módszert próbálgatta a másik után, de egyik mellett sem tartott ki hosszan.
Sikertelensége miatt érzett bánatát 22 éves fogyás történetek evésbe fojtotta, így a kilók lassan szaporodtak. Csak a kórházi ágyon ismerte fel, hogy jókora változtatásokra van szüksége.
Az ételeket ötletszerűen válogatta, így általában szénhidrátokban és zsírban gazdagon étkezett. Nemcsak a gyorséttermeket látogatta gyakorta, de szinte minden este valamilyen édességgel zárult. Amikor próbált odafigyelni, inkább nyers alapanyagokat vásárolt, de ötlete sem volt, hogyan kellene adagolni őket.
Az időszakos odafigyelés kitartás hiányában teljesen hiába volt. Még a kezdeti jó eredmények sem jelentettek elegendő motivációt, hiszen a kabátos időszak érkezése vagy a nyaralás mindig megtörte Sophie haladását.
Sosem szabad azt nézni, hogy mit 22 éves fogyás történetek a tükör, hanem az a fontos, hogy mi hogy érezzük magunkat. Én régebben nagyon türelmetlen voltam, és folyton belekerültem a jojóeffektusba, mert azt hittem, hogy ha nincs látható eredmény, akkor az egész semmit sem ér. Olyan fájdalmas volt, hogy úgy éreztem, sosem kelek fel a kanapéról utána, nemhogy 5 kilométert egyben lefussak. Néhányszor még próbálkoztam, de mindig volt kifogás: sok munka, meleg van kint, fáj a hátam. Aztán valami történt.